– Az Egyesült Robotművektől jöttünk – mondta a nyurga, madárarcú férfi. – A nevem Kenéz Ottó, ez itt pedig kollégám, Szabolcsi János.
Az említett kolléga valamivel alacsonyabb volt, holdvilág képű, és pocakos. Mindketten szürke öltönyt, céges nyakkendőt és csillogóra vixolt fekete cipőt viseltek, ami szemet szúrt a poros vidéki úton. A mögöttük parkoló fekete hibrid autó sem volt jellemző errefelé, ahol az emberek sokkal többre értékeltek egy kisteherautót, amibe bármikor be lehetett dobni néhány szerszámot, vagy akár egy motoros kapát.
Ménes András végigmérte őket, miközben kezét zöld kertésznadrágjába törölte.
– Tudnék haszná’ni egyet-kettőt a maguk robotjaibú’, ha be tudják programozni őket traktort vezetni. – Az öltönyösök háta mögött sárgálló gabonamező felé intett. – Vagy kombájnozni. Nemsoká’ nyakamon az aratás, de híján vagyok a jó munkaerőnek. A baj csak az, hogy nemigen fér bele a költségekbe egy ilyen puccos robot. A faluba’ olcsóbban találok valakit, aki nem bán egy kis izzadságot.
A nyurga látogató felemelte a kezét, mintha tiltakozni akarna, de András nem várta meg a mondandóját. – Gyüjjenek be, ha má’ ilyen messzire elvetődtek, csak nem indulnak vissza egy frissítő nélkül. Nekem ne mondja senki a városba’, hogy az öreg Ménes nem tudja mi a vendégszeretet.
Olvasd el az egész novellát ingyen és bérmentve:
Mészáros Gyula: Három, omega, kilenc, wilmos, wilmos, négy, hat, nemezis (pdf)
Jó szórakozást!
meszarostortenetek.com 