Címkék

, , , ,

Másfél évvel ezelőtt elkezdtem írni az első regényemet. Elkészült az első draft, aztán nekiláttam, hogy kipofozzam a hibáit. Szöszöltem vele, molyoltam rajta, de lassabban haladt, mint az egyszeri székely szekere. Végül azt mondtam, hogy ez csapnivaló, újra kell írnom az egészet. Neki is kezdtem ismét, de valami hiányzott. Sokat tanultam az első hibákból, mégsem jutottam vele egyről a kettőre. Most itt tartok vele, és könnyen lehet, hogy így is marad.

Viszont!

Új regény írásába kezdtem, ezúttal egy krimibe. Másképp álltam a dolgokhoz, és a lendület egyelőre visz, nagy kedvvel csaptam a lovak közé. A korábbiak alapján úgy látom, nálam ezeken a fázisokon megy át egy regény:

  1. Ötlet. Nyilvánvaló, de az első lépés nélkül nem is indulunk el, ugye.
  2. Gondolkodás. Sokan alábecsülik a jelentőségét, van aki nem is tartja az írás részének. Pedig ha először nem önt formát a lelki szemeim előtt a könyv, akkor neki sem kezdek, különben csak formátlan massza születik. Nem kell különleges meditációs gyakorlatra gondolni, általában kutyasétáltatás vagy fitnesz közben járatom az agyamat, de ugyanúgy megfelel a mosogatás vagy kertészkedés, ha valaki azokat részesíti előnyben.
  3. Rövid cselekmény. Fő pontokban összeszedem és leírom, hogy milyen fontosabb eseményeken kell keresztülmennie a történetnek.
  4. Szereplők kidolgozása. Ez kéz a kézben jár az előző és következő ponttal, gyakran adott szereplő rövid leírásával kezdem, aztán ahogy a cselekmény kibontakozik, mélyebbre megyek a jellemükben. Van, amikor először a szereplő van meg a fejemben, ami köré történetet kerítek (inkább a rövid sztoriknál, mint a regénynél).
  5. Cselekmény részletes kidolgozása. Itt a sarokkő a “Miért”. Eleinte abba a hibába estem, hogy szuper akció jutott eszembe, és egyszerűen úgy hajlítottam a sztorit, hogy megtörténjen. Azonban némelyik határozott, erős jellemű szereplő nem akarja megtenni, amit neki szántam. Ellenáll a jól kitalált esemény-vonalnak, és a jellemének, előéletének, vágyainak, céljainak engedve makacsul a másik irányba megy. Ezért már a cselekmény kidolgozásánál a fő szempont, hogy az a bizonyos szereplő hogyan döntene, mit tenne. Persze lehet csalni itt-ott, kicsit módosítani a jellemén – elvégre én vagyok, aki kitalálta! – de az egyik legfontosabb vezérlőelv: mit tenne a karakter akkor és ott.
  6. Első kézirat. A nyers könyv megírása. Vannak, akik azt mondják, hogy minél gyorsabban túl kell lenni rajta, aztán úgyis jön a csiszolás, javítás. Más minden mondatot kétszer megrág, mielőtt papírra veti. Nekem az arany középút jött be. Nem kapkodom el, hogy ne felejtsek ki semmit, de nem aggódom, ha nem szülök elsőre magas szintű irodalmat. A lényeg, hogy a történet kerek, logikus legyen, és a szereplők éljenek. A többi finomságot később adom hozzá, mint habot a tortához.
  7. Alfa olvasók. Ha van olyan barát, ismerős, lelki társ, aki el tud vonatkoztatni a pongyola fogalmazástól és helyesírási hibáktól, és a történetre tud koncentrálni, kiszűrni a logikai bukfenceket, és megmondani, hogy épkézláb-e a történet, akkor érdemes elolvastatni vele a könyvet ebben az állapotában. Tehetjük ezt a következő pont után is (akkor nagyobb élvezetet jelenthet neki az olvasás).
  8. Újraírás. Első lépés a logikai lyukak betömése, a valúszínűtlen történések kiszűrése, az események igazítása, hogy valószerűek legyenek.
  9. Hivatásos szerkesztés. Ha anyagilag megengedhetjük magunknak, érdemes megbízni valakit, aki hivatásszerűen kiadhatóvá varázsolja a kéziratot. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor próbáljunk minél többet megtanulni a szerkesztésről. (A következő pont után is megtehetjük, ízlés szerint.)
  10. Finomítás. Hívhatjuk javításnak vagy csiszolásnak, esetleg polírozásnak, kinek hogy tetszik. A cél magának a szövegnek magasabb szintre emelése.
  11. Helyesírási hibák javítása, további polírozás.
  12. Béta olvasók. A regény most már olyan állapotban van, hogy “hétköznapi” olvasók kezébe adhatjuk. Nagyon hasznos lehet a véleményük, lehet, hogy még egy finomítási fázis mellett döntünk majd.
  13. Újbóli finomítás – ha a béta olvasási fázis után kívánatos.
  14. Beküldés a kiadónak, imádkozás, hogy elfogadják és kiadják.
    VAGY
  15. Magánkiadás.

Persze lehet, hogy a fenti lépéseket variálnunk vagy ismételnünk kell, de ha meg akarjuk spórolni könnyen a regényünk láthatja kárát. Úgy mint az a könyv, amelyet nemrég olvastam, és biztos vagyok benne, hogy a Galaktika nem adná ki abban a formájában. Nagyszerű sztorik veszhetnek el gyenge kivitelezéssel.

Én most a 6. pontnál járok a regényemmel (időnként visszatérve a 4. és 5. ponthoz), és jó reményem van afelől, hogy ez alkalommal végigcsinálom.

Advertisements