Címkék

, , ,

Sosem nézem a híradót. Miért tenném? Tele van balesetekkel, bűncselekményekkel, természeti katasztrófákkal. Valaki kirabolta, megölte, ellopta, elsikkasztotta. Ráadásul még mindig nyakunkon a válság, a benzinárak emelkednek, a forint romlik. A klíma melegszik, a jégsapka olvad, az esőerdő pusztul, fajok halnak ki.

A_felhuzhatos_lany_200x300

Foto: SFmag

Paolo Bacigalupi nézi a híradót, ebben biztos vagyok. A Felhúzhatós lány olyan sötét disztópiát fest a jövő egére, hogy ihaj! Az olaj elfogyott, a kevés metánt szerves anyagok újrahasznosításával állítják elő. Az energiát továbbfejlesztett lendrugók szolgáltatják, amelyeket kézi erővel vagy hatalmas, génmódosított elefántokkal húznak fel. Az utóbbiakat munkavégzésre is befogják. Világszerte éhínség dúl, a növényeke csak génmódosított állapotban képesek megteremni. A géntechnológiát mammutvállalatok tartják kézben, egész országokat a kezükbe kaparintva. A betegségek nem kímélik az embereket sem, és nem segít csak a legdrasztikusabb megoldás a megállításában: fel kell égetni a fertőzött helyet, még ha ez egy falu is. A globális felmelegedés miatt a tengerszint megemelkedett, masszív gátakkal tartják távol a tengerparti városoktól.

Kihagytam valamit? Talán a nanorobotokat be lehetett volna még dobni a katyvaszba, de nélkülük is elég nyomasztó az egész.

Ez a világ egyrészt fantasztikusan ki van találva, a mai problémák továbbgondolva, a részletekig megtervezve, ezért minden tiszteletem Bacigalupinak. A génmanipuláció részévé vált az életnek, sőt anélkül lehetetlen lenne az élelmiszer előállítás. Sőt, olyan állatokat fejlesztettek ki a segítségével, mint a több elefántnyi méretű megadontok. A lendrugókat olyan szintre fejlesztették, hogy képesek járműveket hajtani, fegyvereket és gépeket működtetni. És még van ezer részlet, amelyre rá lehet csodálkozni. Nem is beszélve az alaposan kidolgozott thaiföldi politikai erőviszonyokról.

Másrészt a könyv világa olyan nyomasztó, hogy a harmadánál azon kezdtem gondolkodni, vajon kell-e ez nekem. Éhezés, izzasztó hőség, korrupció, betegségek, bűnözés, minden, amit az ember elkerülni próbál. A cselekmény tovább vitt, de elegem lett a disztopikus regényekből egy időre.

Ha már a cselekménynél tartunk, meg kell hagyni, hogy alaposan kidolgozott. Kellő mélységig megismertem a karaktereket, vágyaikat, céljaikat, és ez alapján az események teljesen logikusnak tűntek. Bacigalupi bevitt néhány csavart, amit előtte jól előkészített, és teljesen a szereplők személyiségéből következett. Plusz egy piros pont. Amit leront, hogy igazán egyikkel sem tudtam azonosulni. Talán ez annak tudható be, hogy több karakter is jelentkezik a főszereplői posztra. Vagy annak, hogy a jellemük és céljaik olyan messze állnak tőlem, mint Makó Thaiföldtől. Nem tudtam beleélni magamat sem a felhúzhatós lány szerepébe, akit sorozatos szexuális megaláztatások végül átbillentenek az engedelmességből a lázadásba, sem a kínai vendégmunkással, aki folyton azon fáradozott, hogyan verhetné át a munkaadóját és a thaiföldi hatóságokat. És érdekes módon, még a fehér férfi sorsa sem tudott annyira érdekelni, hogy nagyon sajnáltam volna, amikor meghalt.

Van a könyvvel kapcsolatban még egy panaszom: olyan lassan folyik, mint egy lusta folyó. Néha alig bírtam kivárni, hogy történjen már valami. Aztán jött egy csavar, és feléledt a remény, hogy talán most beindul, de az érzést lassan és könyörtelenül kinyírta a várakozás a következő érdekes történésre. Talán azért nyúlik a könyv, mint egy frissen kiköpött rágógumi, mert rengeteg benne az ismétlés. Például, amikor a felhúzhatós lány begyorsul, az író minden egyes alkalommal leírja, hogy milyen lassúnak tűnik számára a külvilág. Nagyon lassúnak, mint a lassított film. Mindig, amikor begyorsul a lány. A külvilág lelassul a számára. Tényleg. Lelassul. Előszörre is felfogtam, másodszorra már tutira, ezért utána már kezdett idegesíteni.  És ez rengetegszer előjön.

Végig, amíg a hangoskönyvet hallgattam, két véglet között ingáztam, mint egy metronóm. Egyszer azt gondoltam, hogy zseniális könyv, máskor inkább abbahagytam volna. A végeredmény valahol középtájon van, három csillagot adnék rá.

Ha objektívebb véleményt és részletesebb leírást szeretnél, az SFmag oldalán elolvashatod.

Reklámok